Ajánló:
Tükörvers
...újra. Kicsit pofozgattam egy korábbi félresikerült kedvencemet... és azt hiszem jobb lett, de ti majd eldöntitek! :)
elaggott szavak
elaggott szavak függnek
keservünkön
a napok nem jót hoznak
magába fordult
a beszélhetnék
s a holnap
nyűgnek
ül kedvünk nyakán
tévé hangon vár az este
s közénk feküdt rideg teste
az érinthetetlenségnek
kettőnknek köszön
egy újabb Jó éjszakát
a magány
gödröd
itt a gödör vállamban
álladnak
hajtsd hát rá fáradt magad
ma szabad
gyere használj
ki tudja holnap majd fáj
s hiába érezzük
hogy mindig így kellett legyen
fehér kenyér
ledér
kegyért
hajlik rád a lelkem
mint életízű búzarendek
mikor féltő gonddal
végigsimít rajtuk
a nyár
tegnap még eső vert
ma már
kitikkadva hagyjuk
felsírni a sorsdalt
szemhullató kalászok felett
tudd az idő nyer
s leszünk mi még szegett
fehér
kenyér
bicsaklik a toll
hajnal halk hangod hullt mellemre
reszketeg szavak csodálkoztak rám
ahogy álomittasan magadba fontam önmagam
nem értettem a könnycseppet
az aggódást
bennem a nyugalom rezgett
az összetartozás
most birkózom a papírral
mert kimondani akkor
ott nem tudtam
mit jelentesz nekem
ellenfényben fehér galamb
tisztító tűz szűzi kaland
mámorító kegyelem
hótakaró lelkem ágyán
tündér haja ezüst párnán
nyelvem hegyén kenyerem
szégyellem hogy bicsaklik tollam
megloplak
tolvaj
lettem
érdemtelen
de talán többet ér
az izzadt tenyér
mint megannyi kusza betű
s a csillogó derű
szememben a nyomasztó napokon
hogy izzom mikor nincs is okom
s lúdbőrösen fázom
miközben a vágy hámoz
rólunk erkölcsi mázt
és tépett ruhát
s hogy érted nyílt ez a szóvirág
barna szemedbe zuhant a fény
barna szemedbe
zuhant a fény
megszédült benne
s bucskát vetett
bukfencezett
jót nevetett
csak egy csendes csepp
mi ráncaid közt bujkált
állta dacosan útját
s szivárvánnyá törte
kiért gyűlt össze?
bárcsak én lehetnék
nagytakarítás
radír kell nekem igazi durva
hogy mi szívembe lett fúrva
karcolva tépve
és be nem hegedt
nem alvadt még fekete vérbe
most eltűnjön végre
ide a seprűt is
mely a bennem rekedt
pitvaromban
már halomba
gyűrt érzéseket
száműzi s
tiszta teret
sepreget
megannyi újdonatúj szónak
nem nem holnap
ma van a takarításnak napja
ma van a vég
és kezdet
feltettem mindent egy szűz lapra
nagy most a tét
hisz kedvet
kaptam tűznek lenni
a pillanat
láttam a napot tengerbe hamvadni
borult rám csillag pont annyi
hogy reggelig kitartson
ültem veled a parton
testünk nyomát csaknem egy napig
őrizte a homok
és alig
hittem az addig konok
végzet nekem adott
...s láttam még egy csillagot
ami szemedben ragyogott
akkor éreztem, igen ott
először most megállhat az idő
s mit akart oly sokszor tanitni Ő
- élj meg minden napot –
végre értelmet kapott
de ugye örökké tart
vagy bármikor illanhat
a varázs pillanat
és én állok majd, hol szakad a part
Ízelítő:
Előkészületben az újabb kötet. :-) Egy kicsit más, mint az előző. Mennyire? Íme:
magaddal vitted a színeket
üresen ásít az ágy
fekete-fehér lett a világ
miért vitted el a színeket
a vérvörös szívedet
akarom újra
csavarj az ujjad
köré ha úgy jobb
ne nézd hogy miért vagyok nyúzott
fölényesen nevess a szemembe
csak ne rakd a kezeid keresztbe
ne hidd hogy ilyen könnyen
szárítja a szél a könnyem
ne hidd, hogy akkor kacagok
amikor csak akarok
kell a zöld, a piros, a kék is
sőt a szivárvány
amit kívántál
mikor eljöttél mégis
milyen régen volt
emlékszel
kacsintott a hold
s te kétszer
kérdezted ártatlanul
miért? mint ki járni tanul
tipegtél a köveken
egyre messzebb
csak az árnyékod követett
engedtem hogy menj
pedig magaddal vitted a színeket
üszök és mocsár
voltam emésztő máglya
zsarátnokaim égbe szökelltek
s hulló csillagként üzentek
te pedig voltál szenvedélyt tajtékzó vízözön
ki sziklát zúz akkor is ha a partnak köszön
habzsoltuk a perceket
hittük
miközben azok faltak fel bennünket
szürkült a láng
simult a felszín
s ahogy fogyott a bőségkosár
maradt az üszök és mocsár
nyelvem alatt
éjbe fordult a hiány szaga
köröttem motoz az elmúlás maga
a csendben zihál a ventillátor
egy ideje már csak taszítva vonzalak
mint Quasimodo szerű torz alak
ki szólni gyáva, hallgatni bátor
számban szavak
nyelvem alatt
rostokolnak
talán holnap
…engedem újra hogy taposs rajtam
Maszkabál
Azt hitted kíváncsi valaki rád?
Mindenki elköveti ezt a hibát.
Honnan is tudhattad volna,
Ily kevés évet számolva,
Hogy az élet egy rohadt maszkabál?
Egy elejtett álarc új arcra vár…
A széles bájmosoly megvéd
Vagy legalábbis eltakar,
Elfedi hordozója gaz tervét.
Ki látja így, hogy forró vért akar?
Szereped szabja rád
Meghurcolt maskarád,
Nem baj, ha torokban szorít.
Ürítsd hát poharad fenékig!
Ez csak egy maszkabál, sok itt
Ki csak bámul,
Több, mint ki kitárul,
És látni mit árul.
Ám ha zárul
A kapu, mind maszk nélkül végzik!
megraboltam éjjeli szekrényünk titkait
megraboltam éjjeli szekrényünk titkait
hisz újra
sötétségen hízott porcicákat kerget a napsugár
s csak az én felemen vetett új ráncot az ágy
…téged polc rejtekbe kergetett a menni-vágy
az első közös képen
megkoptak a fények
a színek ódonra váltottak át
s a sárga fonákon a remegő szív is megnemesbedett
Karcsú-zöld derékkal
Pille szárnyával legyint az idő,
S megint oly sok van ki kidől,
De én karcsú, zöld derékkal
Állom ostromát.
Néha a kasza éle megpróbál,
S megtapos ezer láb,
Elvernek viharok…
Hitték már sokan, hogy kihalok,
Ám előbújok tavasszal, akár a jég
alól,
Mikor olvad hótakaróm.
Tegnap egy fa zuhant rám.
- óriás volt és kevély,
azt hitte örökké élni fog -
Teste most engem táplál.
Én itt leszek még holnap is!
Átszövöm rostjait…
Míg az Isten ki nem gyomlál.
Megjegyzés: Osho gondolat lírába csomagolva
Egy apróság. Csak néhány
szó, de nagyon szeretem.
Kikopsz majd belõlem
Kikopsz majd belõlem
mint tétova lépteim alatt a szõnyeg
és nem leszel más
mint egy tiszta folt
képed helyén a szennyes falon
Most már külön menüt nyitok. Megint prózát sikerült
összekalimpálnom.
A tizennégyharácsos
autó
És megint egy próza!
Az igenek harca
Nézzünk egy kicsit keményebb, karcosabb igazságot:
Dévaj kurva
Szemedben tanyát vert az iszonyat,
bosszú füstjével új bárányt hívogat.
Húsból faragott bálványod
mögül kikacsint a nincsen,
mitől féltem, ma már vágyom,
becstelen lett minden kincsem.
Alázol tettel, aláz a szavad,
dévaj kurvaként gyalázod önmagad.
Egy gyerekversecske? Lenne kedvetek ilyesmit olvasgatni???? He-he. Felkészíteni a rekeszizmokat is. :-)
Egy mogorva oroszlán
egy mogorva oroszlán
a szavannán poroszkál
agyában az motoszkál
én vagyok a gonosz tán
reggel zebrát majszolok
patája a bajszomon
este struccot hajszolok
ez annyira nagy dolog
egyek inkább zöldséget
olyan nagyon költséges
hernyóféle zöld féreg
hordhatja a földkéreg
be nem falnám semmiképp
mit lehet itt tenni még
ha oroszlán enni kér
fél mázsa hús semmiség
morgásba fúlt nyerítés
borda csontból kerítés
belsőség a teríték
megéri a veríték
ne nézz rám oly mogorván
hisz én vagyok az oroszlán
még sem olyan gonosz tán
mint ahogyan gondolnád
...és egy újabb kísérlet:Tükörvers Vojazs módra
