Na! (Igen, jól látjátok, dörzsölgetem a kezem) A mai napon kifordítottam egy régi kedvencet. Megismeritek? :-)

Harmincnyolc éve lettem én

Harmincnyolc éve lettem én
meglepetés e földtekén,
hiú
fiú.

Ajándék, mivel feldobott
a Jóisten egy rossz napot,
noha
soha

ily hatalmasat nem túlzott,
mikor sár testemre hullott
rá por
zápor,

és formált képére, vidám
mosollyal hordani világ
saját
baját.

Lehettem volna példa tán,
helyette lettem bénaság,
néha
léha,

csetlő-botló, jóra vágyó,
rosszat tévő, égben járó
buta
suta.

A helyzetem most talányos,
oly sokáig volt magányos
e test,
tettest

keres, ki bár nagy a hiba,
mégis kitárt karjaiba
várja
zárja,

szívemre vad csókot lehel,
és esküszöm nem érdekel
képe
szép-e,

csak lehetne már személyem,
vadul izzó szenvedélyem
ágya
vágya.

<<Előző oldal -------- Következő oldal >>