(… ez fájni fog,
de felteszem-
ígértem-
s látni fogod!?)
-míg matracod
nyögte lágyan
(várj csak! vágyam
végre
mélyedne belé/d/
hörögte)
- kezem
gyáván harapdáltad…
mivégre?
hitted,
ennyi talán elég lesz,
már(a) már nyögve-nyel(vel)sz
- mintha így
nem lenne
szörnyebb
az övedhez
feszülő gombom.
Le vele!
˝Engedj be!˝-
így szólna
szomszédom
- ha tudna
beszélni…
(lenne mit
azt meghiszem!)
Ennyi.
Egy légy. Ott
/megfogott
-ezret-
papírom/
és nem tudtam
levakarni
róla
sokat,
pláne, hogy mézben
feloldott méreg-
amibe nyúltam.
˝Ne mozogj!
Mereven állj!
Hajadba ragadt!
Jééé!˝
Baromira
f/k/mérges
lehettem én
-félek,
nem értenéd,
kis somoly
mosoly
-ül ki arcodra,
a morcra.
Kaparni,
legyet vakarni-
hajadból is akár!
pont annyit,
amennyi még
nem lesz káros
(és nem korhatáros…)
-olyan suta
minden mozdulat
/a rám ragadt
sok genya/
de már mindegy,
mert
nem gomboltad ki
sliccem,
-he, cipzáros?-
de nem bánom,
megérinthetsz
-miért mosom le
magam
az esőben?
/a legyek/
hidd el jobb lesz,
ne reszkess!
várj amíg
az (p)esti vonattal
anyám is
megérkezik-
-majd ketten együtt
hanyatt döntünk,
megérzed jöttünk
/ja, anyám
meg én/
-vagy most,
ha félrelépsz,
akkorát vágok én oda,
tudod, oda,
hol a…
csillagokat
látsz majd ezret is
és fájni fog majd,
de még mennyire
képzelheted- teljesen
ki leszek…
- már most is… ki vagyok!?…
|
