Nem tudhatom másnak e játék mit jelent,
Nekem az éccakát mikor senki nem ölelt,
Csoda ország, a szava,ink rejtelmes világa
Mindenem lehetne, és mégis a semmi ága.
Puha szőnyegébe az érzelem süpped el
Szerelmem a szó, amely előttem térdepel,
És ketsesen mondatot formál, amely tudom
Célba ér égő bíbor szívedhez az uton
Mikor majd füledbe suttogom egy alkonyon
Miért lett forrásom az emésztő fájdalom!!!??!
Szavak szárnyán égben lyárok, alattam a tály
Hogy is nem lehettem én Vörösmarty Mihály.
Költő vagyok, költő nagyon,
de nem Vörösmarty és nem Mihály.
Költő vagyok, költő nagyon,
de nem Radnóti és nem is Miklós.
|
Így, cével, de ha kiröhögsz
Fogadat nyomban kiköpöd.
Vesszőt keverem szóközzel
Írok én akár sz,ó közben.
Akkor elmentem Londonba,
Vagy tán elmentem Londonban?
Tudom, Kerepes az tartsa,
Bezzeg a Józsi meg tarcsa.
Kérdés, óhaj vagy kiáltok,
Teszek rá, majd beosszátok.
Na most vágja be a karót
Magyar nyelvből az a tahó!
Hú, megint írtam egy verset,
Rászántam egy egész percet.
Jó lett ez az ósdi vaker!
Sirály módon nyomom vazeg! |
