Itt járt a Stones,
Ott voltunk mi is.
Resti feeling, aztán várt a MÁV,
és tényleg várt reánk.
Megismerlek, mondta a kis kék szörny,
s repített bennünket a forró síneken.
Ablak kondi, izzadom a sört,
ez a hab a szám sarkán mi lehet?
El sem tudtuk hinni,
tényleg odavitt.
A tömeg csak duzzadt,
a levegő megállt, huzat
kellene,
nem segít a víz, amit nyakamba zúdítok,
történjen valami, különben ordítok,
de megértettem, nincs már kiút
mert megjöttek az elaggott fiúk.
Jagger ugrált, a többiek tépték a húrokat.
mi meg izzadtunk együtt jó sokan,
összeolvadtunk a nagy olvasztó tégelyben,
futball hősünk, omladozó szentélyedben,
angol, osztrák, német,
mind fejet hajtott a feltámadt régnek,
és mi csaptunk igazi agyelhagyós,
sörtől átitatott agyelhalós,
évtizedeket felejtő, bevállalós
randevút a mindig élő kövekkel. |
