Volt egy lány, aki nem bírta a magányt. Született róla egy vers:

Szöghajú lány

Volt egy lány egy szöghajú lány… teste oly gyönyörű keble telt gömbölyű lelke meg összetett ezerszer könnyezett erénye de fényes fényében szeszélyes szeszélyben erélyes erélyben kedélyes kedélyben sekélyes sekélyben lett ő bazi nagy költő állt a Balaton vizében lángja haragos szívének égig ért - habokban dadogva szerelmet rég ígért - magánya ragálya engemet vérig sért most én vagyok most én nagyon holnap majd ő lesz aztán a harmadik jön majd még sokadik ki lesz az utolsó? ma elvisz egy utazó holnap egy kutató jöhet még nagy tahó esetleg kaptató ki bírja ezt szusszal? … sikítva megúszta húzhat már százhússzal

<<Előző oldal -------- Következő oldal >>