Aztán az az idő is eljött, amikor saját magam elé is képes voltam már görbe tükröt állítani:

Variációk egy dallamra

Tisztelt Publikum!

Engedjék meg, hogy ezennel felvezessem Önöknek az „Életem egy szenvedés” címmel meghirdetett irodalmi pályázatunk ünnepélyes eredmény hirdetését.
Bíráló bizottságunk köszönettel vette a sok ezer beérkezett pályaművet. Hihhhhetetlen mennyiségben kaptunk magas színvonalú művészi alkotásokat, ezért előre kell bocsátanom, nem volt egyszerű dolgunk. Na, de nem is húznám tovább az időt, tekintettel a közelgő reklám blokkra.
Először kezdjük talán a hatodik helyezettel, aki művében bámulatos érzékkel ragadta meg az elmúlás felett érzett fájdalom érzelmi viharait. Képei érzékletesek, gondolatvilága tiszta, egyszerű. Akkor hát következzék Vojazs Állok csendesen című versével:
---
Állok csendesen

Összeharapott ajkaim közül
vérpatak csordogál,
egy gonosz ráncon nagyot szökken,
majd megáll állam csúcsán.
Összegyűlik nagy cseppekbe,
mielőtt földre esne
vörösre festve
árnyékomat.

Széttaposott álmaim felett
merengek csendesen,
könnyeim hol vannak már,
csak a sikító fájdalom
tombol bennem,
szétfeszítve
háborgó szívemet.
---
Tapsvihar, örjöngő tömeg, hosszan tartó vissza-vissza rigmust kántálnak.

Köszönjük Vojazs.
És most jöjjön egy újabb örökifjú tehetség, aki ugyan kilencvenöt éves, de immáron huszonnyolcadszor elindulva pályázatunkon minden évben képes megújulni. Munkásságából kiemelném, hogy jövő héten jelenik meg első, nyolc oldalas kötete, melynek címe „Életem egy siker történet”.
Most elhangzó verse a nyugdíjas otthon mindennapi problémáiba vezet be, a gyötrelembe, amit eggyel kisebb számú cipőjének viselése váltott ki benne, felidézve második világháborús emlékeinek, iszonyú élményei által elszenvedett nyomorúságait. Gyerekek, ki írta ezt a marhaságot ide nekem? Ah, bocsánat, azt hittem ki van kapcsolva a mikrofonom. Tehát akkor most Laaaaaciiiiiiii báááááácsiiiiiiii:
---
Már most feledem

Összeharapott protézis reccsen,
Ágy alatt pihen már,
Sok gonosz ráncom csak felvonom,
Tán örökké nem fogom.
Izzadság gyűlik cseppekbe,
Kérlek, földre ne essek,
Nehogy magamat
Megüssem.

Félre taposott cipőimben
Feszengek rendesen,
Könnyeim patakoznak,
Ez az iszonyú fájdalom
Tombol bennem,
Nyomja nagyon
Háborús bütykömet.
---
Döbbent csend a nézőtérről.

Hölgyeim, Uraim! Tapsoljuk meg Laci bácsit. (gyér taps) Köszönjük. Most pedig talán az egyik legnagyobb meglepetés következik. Amikor megérkezett a pályamű, jól emlékszem, hirtelen nem tudtunk mit kezdeni vele. Egy levél a bodakajtori elvonó intézetből. Sajnos elfelejtették ráírni a jeligét, így érthető módon izgatottan bontogattuk. Őszintén szólva egy óriási kő gurult le a szívemről, amikor a borítékból Nagy Ivó zseniális verse került elő. Remegő kézzel vetette papírra ezt a néhány sort a mai magyar valóságról:
---
Mámor. Kell nekem?

Összeharapott fogaim közül
almabor csordogál.
Minden saroknál nagyot csuklok,
majd megállok, csurgatok,
épp hogy csöpög kis cseppekben,
s mielőtt földre esne
sárgára festi
nadrágomat.

Széttaposott bagóim felett
merengek csendesen.
A pénzem immár hova lett?
Lesz majd sikító fájdalom!
Tombolsz, némber
és szétvered
mámoros fejemet?
---

Hangos röhögés, tapsvihar.

Ugye milyen zseniális. És életszerű. Ja, és borszagú, mint Ivó lehelete. Ivó megkérnélek állj egy kicsit arrébb. Innen már a dobogós művek következnek, amelyek közül a harmadik helyet egy favorit, a korábbi többszörös győztes Nemcsaka Lajos szerezte meg. Ő a tőle megszokott pajzán stílusban dolgozta fel egy nehéz napját. Kérlek Lajos, mutasd meg mit tudsz:
---
(Fel)állok mereven

Összeharapott ajkaid közül
vérpatak csordogál,
melled dombjain nagyot szökken,
majd megáll köldöködben.
Összegyűlik nagy cseppekbe,
mielőtt reám esne
vörösre festve
ágyékomat.

Szétszaggatlak, vágyam kezedben,
merev ám rendesen,
könnyeim hol vannak már.
Sikíts, akarom, hogy fájjon,
tombolj velem,
feszítsd hát szét
tátongó sliccemet!
---

Hölgyek sikítoznak, többen észvesztve tépik hajukat, miközben Lajos a sliccét gombolgatja. Szemmel jól látható módon komoly átéléssel adta elő saját versét.

Ugye milyen f.sza költő ez a Lajos. Én is imádom….. a műveit. Most ugyan csak a harmadik hely jutott, de sebaj lesz ez még jobb is. És most a színpadra szólítanám ezüst érmesünket, aki szokásához híven a mai nap is betépve érkezett. Emiatt az első sorban ülőket megkérném tartsák maguk előtt a lábukhoz helyezett fóliát. Ebben az állapotában Nagyon Lilla gyakran köpköd és időnként kisebb tárgyakat vág az előtte állók fejéhez. Egy kicsit én is arrébb vonulok. Kérlek Lilla, akkor kezd el:
---
Szállok, kell nekem

Összeharapott ajkaim között
Az utolsó szál már.
Mámor köd-füstje égbe szökken,
Majd megáll épp felettem,
Összegyűlik nagy felhőbe.
Hamuja mire lehull,
Lilára festi
Álmaimat.

Szétszívott agyamat eldobom,
Szállok hát odafenn.
Szörnyeim, hol vagytok már?
Jer, sikítani akarok
És tombolni,
Megfeszülve,
Háborgó elmével.
---

Lilla tényleg köpköd. Ezt a közönség hangos fújjolással  jutalmazza. Sőt valaki bekiált: Takarodj a színpadról te ……. (éles, elnyújtott sípszó)

Igen, igen. Ma Lilla tényleg nagyot alakított. Gyerekek, vigye már le valaki a színpadról. Ez a k.va engem is leköpött.
Most pedig az est fénypontja következik. Azt gondolom kisebbfajta szenzáció, hogy az első helyet parlamenti képviselőnk tizenhat éves fia Kihaénnem Bendegúz érdemelte ki. Hihetetlen, hogy a tehetség mennyire burjánzik a családban. Csodálatos látni, hogy egy ilyen nagyszerű embernek a fia is micsoda erényeket csillogtat. Tehát, akkor következik Bendegúz, aki hozzátenném, még csak nyolcadikas tanuló:
---
Álom szerelem

Összeszorított ajkaim közül
Több szó nem száll feléd.
Ámor könnye szemembe szökken,
Legördül bús arcomon,
Összegyűlik nagy cseppekbe
mielőtt földre esne
takarót hintve
álmaimra.

Nem feledett vágyaim felett
Merengek csendesen,
Könnyeim itt vannak hát,
De tudom, sem szerelem
sem gyűlölet,
Nem hoz vissza
Soha már tégedet .
----

Többen szipognak, különösen a képviselő úr körüli székekben. Egy túlbuzgó néző egy teljes kosár rózsát dob fel a színpadra, ledöntve ezzel a kamerát és a műsorvezetőt is.

VÉGE. Reklám

<<Előző oldal -------- Következő oldal >>